Amikor az információ megakad valahol

„Mi az, amit már tudsz, de nem mersz kimondani?”

Ez volt az a kérdés, egy pillanatra csend lett – mint amikor kimarad egy levegővétel, mert valami megmozdult a sötét szobában. Aztán lassan kimondta: „Nem a tulajdonos zárkózott el. Én gondoltam, hogy nem kíváncsi az igazságra.”

Heti reflexióm

Az információ olyan, mint a vérkeringés. Láthatatlanul áramlik, táplál, életet ad. De ha valahol elakad, nemcsak ott lesz baj – az egész test szenvedni kezd. Először csak tompán érezzük, hogy valami nem működik. Aztán egyre több a félreértés, a feltételezés, a csend.

De miért válik valaki információs szűrővé? Nem azért, mert nem tudja. Hanem mert fél. Nem feltétlenül a rendszer hibája ez elsőre – hanem egy belső, néma csata.

Gyakori mondatok, amik mögött sokkal több rejlik:

·         „Ha kiderül, hogy nálam gond van, gyengének tűnök.” …és akkor talán már nem leszek elég.

·         „Ha a csapatom panaszkodik, az rám vet rossz fényt.” …és akkor elveszítjük a bizalmat.

·         „Ha a főnököm oldja meg, miért is vagyok én itt?” …és akkor értelmetlenné válik a szerepem.

A félelem nem ellenség! A félelem: egy őrszem, ami ott áll a kapuban, és azt kérdezi: „Biztos, hogy ezt akarod?”

Mögötte ott húzódnak az értékek: a megfelelési vágy, a szakmai önbecsülés, a lojalitás – csak épp elmaszkírozva, „álruhában”. Viseli a „konfliktuskerülés” köpenyét, a „nem akarok bajt” és néha „tiszteletnek” hívja a csendet.

Ha változtatni akarunk, két szinten kell dolgozni:

1.      Feloldani a belső blokkot – azt a kis hangot, ami azt suttogja: „Ha kimondod, baj lesz.”

2.      Kultúrát építeni, ahol nem a hiba bejelentése a probléma, hanem a hallgatás.

Az érzelmek befolyásoló ereje a szervezetre is hatással van:

· A vezetőség vakon dönt

· Az alsóbb szintek feladják a reményt: „Úgysem hallják meg”

·  A középvezető lassan elfárad – mint egy egyensúlyozó művész, aki próbálja megtartani a tornyot, ami már rég túl magas

Az igazi vezető nem az, aki páncélt húz a valóság köré, hanem az, aki képes hírvivő lenni – felfelé is. Mert ha hitelesen, nyitottan, emberként hoz hírt – akkor még a „rossz hír” is erőforrássá válik.

Mit tegyél?

1. Tedd biztonságossá a transzparenciát. A bizalom ne csak szavakban legyen jelen.

2. Mutasd meg, hogy a sebezhetőség nem gyengeség – hanem bátorság

Te mit tudsz már régóta – csak még nem merted kimondani?

Írd le. Magadnak. Ma.