A hétköznapokon túl

Jellemzően, amikor képeket osztok meg magamról, azok ritkán ábrázolják a személyes élményeimet. Sokkal inkább azokat a gondolatokat és érzéseket szeretem velük kísérni, amelyek bennem is megmozdulnak egy-egy ülés vagy találkozás során. Így válik a kép számomra inkább egy belső történet kísérőjévé, mint egy külső pillanat megörökítésévé.

Sokáig időbe telt, hogy magamban is helyére találjon mindaz, ami történt velem. Mintha csak a ‘szekunder öröm’ tudott volna átjárni – az az érzés, amikor mások mosolyán, elismerő szavain, a külvilág tükrén keresztül éreztem boldogságot.

Mostanra azonban lassan megengedem magamnak, hogy a pillanat teljessége ne kívülről érkezzen, hanem bennem szülessen meg. Ebben a bőségben jelen lenni más minőség: nem szorul visszajelzésre, nem vár igazolást. Csak van. Ez még mindig út, tanulás számomra, de minden lépéssel természetesebbé válik.

A nyár megtanított lassítani, megállni, jelen lenni – családdal, barátokkal, sok nevetéssel, apró csodákkal. Olyan pillanatokkal, amikből töltekezem, és amelyek eszembe juttatják: a hétköznapjaink mögött mindig ott rejlik a valódi élet.

Néhány kép ezekből a nyári élményekből. 💛

Te inkább megéled a pillanatot, vagy szereted rögtön megosztani másokkal is?