Milyen különös, hogy éppen akkor van a legnagyobb szükségünk a belső erőnkre, amikor a legkevésbé érezzük magunkat erősnek. „Remegve is a saját méretemben maradok.” Nemrég fogalmaztam meg ezt a mondatot. Azóta újra és újra visszatérek hozzá. És ahogy forgatom magamban, egyre több kérdés merül fel bennem a belső erőről. Az elmúlt fél évem sok olyan tapasztalatot adott, amelyekre most egészen más szemmel nézek vissza. Azt hiszem, a válaszok ott vannak már ezekben a történetek

Ma lezárul egy fél év külső története. De nem zárnom le ezt az utazást csak azért, mert leszáll a gépem. Ami ez idő alatt bennem elindult, annak nincs érkezési időpontja. Azt gondoltam az elején, itt megtalálom az új ritmust – és kerestem is a táncban. Salsa, mozgás, talán valami felszabadultabb testi ritmus. Most, az utolsó napjaimban látom csak, hogy Ausztrália valóban a ritmusról szólt, csak nem úgy, ahogy gondoltam. Nem egy új táncot kellett megtanulnom, hanem a saját

A Jóistennek van humorérzéke, ezt régóta tudom. Azt viszont rendre elfelejtem, hogy amikor kérek tőle valamit, érdemes lenne elolvasnom az apró betűs részt is. Azt valahogy mindig feltűnően rossz helyre teszi. Fél éve lehetőséget kértem a változásra. Teret. Növekedést. Megkaptam. Ha így a végén visszanézek erre az időszakra, talán a kígyó vedlése fejezi ki legpontosabban mindazt, ami történt velem. A kígyó vedlése a növekedés következménye. Ahogy növekszik, a régi bőre eg

Lehet úgy is nemet mondani a harcra, hogy közben nem mondunk nemet önmagunkra. Megtanultam, hogy nem kell mindenkit meggyőznünk, nem kell minden helyzetben bizonyítanunk, hogy igazunk van. Elfér egymás mellett két különböző nézőpont, két különböző igazság, két különböző működés. De van egy nagyon vékony határ. Tudom, mit gondolok, tudom, mit képviselek, és elfogadom, hogy te mást gondolsz.” – akkor nem adtam fel magamat. Sőt. Ott maradtam a saját helyemen. De egészen má

A józan ész szerint annak kellene előbb célba érnie, aki közelebb van hozzá. A fizikában mégsem mindig ez történik. Bizonyos körülmények között a melegebb víz hamarabb fagy meg, mint a hidegebb, pedig messzebbről indul a fagyáspont felé. (Mpemba-effektus) Nem általános törvény. Mégis van benne egy paradoxon, amely most, ezen az utamon is visszaköszön: néha éppen az ér haza előbb, akit az élet önmagától messzebbre sodort. Most már tudom, milyen messzire kerülni a parttól. Há

Az újba nem lehet mindig a régi gondolkodásmóddal belépni. Ezt talán sehol nem tapasztaltam meg annyiszor, mint az elmúlt hónapokban. Új országok, új közösségek, más szabályok és szokások. És újra meg újra nekem kellett megtalálnom bennük a helyemet. Azt hittem, az lesz a legnehezebb, hogy megtanuljam az újat. Hogyan működnek az adott helyen a dolgok, hogyan kommunikálnak, mihez hogyan viszonyulnak. Hogyan találom meg benne a saját helyemet. Pedig nem feltétlenül az új dolo