A válaszok úton vannak

Három kontinens. Háromszor két hónap.

London. Afrika. Ausztrália.

És mielőtt megkérdeznéd: nem, ez nem életközepi válság. 😄 Ez egy döntés.

…

Mondhatnám, hogy angolt tanulni megyek. Igaz is.

Mondhatnám, hogy „ösztöndíjat” kaptam. Ez is igaz.

De az igazi ok egyszerűbb: Szeretnék megérkezni a világ három pontjára pólóban és tornacipőben, úgy, hogy senki nem tudja: kinek a lánya, kinek a felesége vagyok, mit csinálok, mennyire vagyok „fontos”. vagy nem.

Csak egy nő egy tornacipőben.

Egy ember… címkék nélkül.

Mert nem az számít, hogy elmész-e. Hanem az, hogy miért.

Ha azért mész, hogy ne érezz → az menekülés. Ha azért mész, hogy mélyebben érezz → az bátorság.

Ha azért mész, hogy eltűnj → az menekülés. Ha azért mész, hogy találkozz magaddal → az hazatalálás.

…

Én nem eltűnni megyek. Hanem megérkezni.

…

Megálltam a döntés előtt. Nem rohantam bele. Megkérdeztem magamtól: Mi vonz valójában? A helyek… vagy az, akivé ott válhatok?

Három féle tükör:

Intellektuális tükör – hogy lássam, mit gondolok a világról. Jelenlét. Érzelmi tükör – hogy érezzem, hogyan kapcsolódom. Csend. Tér. Belső tükör– hogy kiderüljön, ki maradok… amikor minden elcsendesedik.

Három kontinens. Három tükör. Három lehetőség arra, hogy közelebb kerüljek magamhoz.

A döntéseink nem attól lesznek helyesek, hogy biztosak. Hanem attól, hogy elég őszinték vagyunk kérdezni.

Kérdeztem.

Most pedig már úton vagyok

Tornacipőben. Címkék nélkül. Nyitottan.

Három kontinens felé — de valójában egyetlen irányba: befelé. 🙏

A történet most kezdődik. A többit az út írja.