A valódi vezetés sokszor kényelmetlen

Civil szervezetet vezetek. És közben vezetőket fejlesztek.

Pontosan ezért nem tudok csak feladatlistákban gondolkodni.

Egy civil szervezetet vezetni különös műfaj. Itt mindenki önként van jelen, de vajon tudatosul-e mindenkiben, hogy nemcsak „egy ember” a szervezetben, hanem egy rész a szervezetből?

Hogy minden résznek felelőssége van?

Minden jelenlétnek súlya van?

Minden mondat formál?

Minden hallgatás üzen?

Lehet egy szervezetet adminisztratívan jól működtetni. Lehet a határidőket tartani. Lehet korrektül koordinálni. De ettől még nem biztos, hogy vezetünk.

A valódi vezetői munka ott kezdődik, ahol a kimondott mondatok mögé nézünk. Egy ártatlannak tűnő félmondat, egy hangsúly, a csend – sokszor többet árul el a szervezeti dinamikáról, mint egy teljes beszámoló.

Egy „nem érek rá” mögött lehet túlterheltség, de lehet elköteleződési hiány is.

Egy „szerintem ez így jó” mögött lehet valódi egyetértés, de lehet konfliktuskerülés is.

A legtöbb információ nem a kimondott szavakban van, hanem abban, ami érezhető.

És itt válik el a koordinátor a vezetőtől.

A koordinátor feladatot oszt.  – A vezető dinamikát ért.

A koordinátor rendszert működtet. – A vezető kultúrát formál.

A vezető is csak egy része a rendszernek, de szerepe miatt a felelőssége súlyosabb.

Amikor vezetőket fejlesztek, abba az irányba kísérem őket, hogy merjenek a szavak mögé nézni, érzékelni és merjék azt kimondani.  Mert ha a vezető nem vállalja a kimondatlan erők kezelését, akkor a rendszer láthatatlanul kezd el működni helyette.

És az már nem tudatos vezetés. Az sodródás.

Rövid távon könnyebb békét választani. Hosszú távon mindig a tisztaság erősít.

Számomra a vezetés nem a „nice” felszín, nem pusztán kedves mosoly, hanem a bátorság, belső erő.

Nem adminisztráció, hanem emberi felelősség.

Nem működtetés, hanem tudatos jelenlét.

És igen — amit a vezetőknek tanítok, azt élem is.

Te vezetőként koordinálsz?Vagy valóban vezetsz?