Az egység tudata – vezetni ítélet nélkül

A legnagyobb vezetői erő nem a döntésben, hanem az ítélet elengedésében rejlik.Mert aki ítélet nélkül lát, az képes egységben tartani – embereket, folyamatokat, világokat.

Gyermekkorunkban sokan az ítélkezés és a megkülönböztetés közegében nőttünk fel. Ott, ahol folyamatosan megmértek, összehasonlítottak és lassan elhittük, hogy csak akkor vagyunk elég jók, ha valaki más szerint is azok vagyunk.

A túlélés egyetlen útja az volt, hogy leválasszuk magunkat – az érzéseinkről, a fájdalomról, a családról, és végül a szeretetről is. Miközben így próbáltuk megmenteni magunkat, önmagunktól is eltávolodtunk.

Ez a minta tovább él a felnőttkori kapcsolatainkban is.Amikor megnyílunk, bekapcsol a félelem: „nem vagyok elég jó”. És újra elindul az önítélkezés, a kapcsolatok lassú, önkéntelen rombolása.

És az ítélkezés az, ami szétválaszt – másoktól és önmagunktól is.

Minden pillanat, amikor észreveszed ezt magadban, az egy lehetőség: hogy elengedd. Elengedd a keménységet.Elengedd a régi túlélési mintákat, amelyek már nem védenek, csak elválasztanak.

De ez az út nem könnyű.Mert lehet, hogy felfedezed magadban a békét, de a másik még reagálhat arra a régi verziódra,aki valaha megítélt és megítéltetett. És ez nehéz pillanat, mert nagy a kísértés, hogy visszacsússz abba az állapotba, amit épp meghaladni készülsz.

Ilyenkor az egyetlen kapaszkodó a belső stabilitás. Ha már tudod, ki vagy ítéletek nélkül,ha már érezted az egységet önmagaddal, akkor meg tudod őrizni a középpontodat akkor is,ha a külvilág még nem tükrözi vissza.

A valódi egység nem azt jelenti, hogy mindenki szeret és megért. Hanem azt, hogy képes vagy szeretni és érteni akkor is, amikor a másik még ítél.

Ez az egység.Ez a szabadság.Ez a hazatalálás.