Elmozdított határ

Középen állt egy lombos fa, körülötte fa keret. Árnyékában két szék, az egyiken ott ültem. A keret beékelődött a két ülőhely közé, és nem engedte, hogy közelebb húzzam magamhoz a másikat.

Aztán a távoli széket valaki áttette a másik oldalamra. Fizikálisan ennyi történt — és mégis sokkal több.

Az egyik oldalon ott maradt a feltétel nélküli szeretet, amely árnyékával biztonságot adott, ugyanakkor korlátaival - félelmeivel, meggyőződéseivel, régi mintáival – megnehezítette a kapcsolódást.

A másik oldalon pedig már nem választott el semmi attól, amit még csak tanulok beengedni – a lehetőség, a kapcsolódás, az ismeretlen, aminek megnyílni bátorság.

Az életben sokszor akadnak “keretek”, amelyek megakadályozzák, hogy közelebb kerüljünk másokhoz — vagy akár önmagunkhoz.

De néha csak egy apró mozdulat kell: egy széket áttenni a másik oldalra.

Nem a másiknak kell megváltozni, hanem nekünk kell átrendezni a saját belső “bútorainkat”. És ettől lesz hely, tér és lehetőség új kapcsolódásokra. Néha csak ennyi kell: megfogni egy széket, és másik oldalra tenni.

Egy kérdés magadhoz: Hol van most az életedben olyan két “szék”, amit a múlt nem enged közel egymáshoz?