Összetekert világ

Egykor még voltak átjárók a régi világomba. Bizonyos élethelyzetek újra befordítottak olyan utcákba, ahol az utcatáblákon a múlt mintái köszöntek vissza. De az a világ már nem létezik: összetekertem, mint egy régi térképet, és félretettem.

A hétvégén azonban, néhány órára visszaautózva a helyszínre, meghallottam a múlt visszhangját. Kívülről néztem végig minden pontot, amely valaha fontos volt az életemben. Hagytam, hogy emlékezzek, hogy a történetek hatása újra átjárja a testemet, teret engedve a megéléseknek.

Nem felejtettem el, honnét jöttem. De olyan volt, mintha egy szakasz lezáródna azzal, hogy újra végignéztem a régi térképet… és most már tényleg eltehetem. Talán egyszer még elő is veszem újra azt a régi tekercset...

Szomorúság járt át – olyan, mint amikor valamit elenged az ember, ami egykor meghatározta az életét, és hatással van a jövőjére akkor is, ha már új irányok vannak a térképen.

Lehet, hogy azokban az utcákban már nem járok, de a visszhangjukat még mindig meghallom, amikor a szél végigsuhan az új utak között.