Amikor a „más” relevánssá válik

A változás részben döntés kérdése, amikor egyszer csak kimondjuk: elég volt. De mi van utána? Mert ezzel a döntéssel még nem vesz minden új irányt.  

Legtöbbször bizalmatlanok vagyunk az újjal szemben. Nem azért, mert ne vágyódnánk rá, hanem mert nem tudjuk, mi lesz utána.A régi ismerős – még ha fáj is.Az új bizonytalan – még ha ígéretes is.

A változás gyakran tapasztalással kezdődik. Egy apró mozdulattal, egy másként kimondott mondattal, egy kicsit eltérő reakcióval. Egyetlen pillanattal, amikor megérezzük, hogy lehet másképp. Hogy a világ nem omlik össze, ha elengedjük, ami már nem működik.

Az evidenciák apró, de megkérdőjelezhetetlen tapasztalatok. Nem elméletből, hanem életből születnek.

Amikor kipróbálunk valamit, ami addig idegen volt, és kiderül: működik.Amikor egy szokatlan választás nem büntetést, hanem megkönnyebbülést hoz.Amikor észrevétlenül megtapasztaljuk, hogy a „más” is lehet releváns.

De ahhoz, hogy ezt a tapasztalatot beengedjük előbb bent kell megszületnie a szándéknak. A belső döntésnek, hogy készen állunk magunk mellé állni.Nem a körülmények ellen, hanem önmagunkért.

Ezekből az apró evidenciákból épül a bizalom.Ezek adják a bátorság magját, hogy újra és újra rálépjünk a még ki nem taposott ösvényre.Nem forradalmi lépésekkel, hanem finom, halk tapasztalásokkal – amelyek egyszer csak áthangolják az életünket.

És néha nem is saját tapasztalatból indul el ez az út, hanem valaki máséból. Valakiéből, akiben bízunk. Aki nem tanít, nem győzköd, csak megmutatja, mit élt át.Mert sokan beszélnek arról, mit kéne tenned, de kevesen merik őszintén megmutatni, mit éltek meg.

„Drága Zsuzsa ennyit jelent a felszabadító közeg, a fókuszálás, a fejlesztés...az élet szép, tenéked magyarázzam???...Köszönöm!”

A változás nem kényszer. Csak emlékezés arra, hogy képesek vagyunk másként is élni.És minden apró evidencia, minden halk döntés, minden valódi megosztás egy újabb bizonyság arra, hogy a bátorság nem hangos – csak őszinte.

Te mikor hallottad meg legutóbb magadban azt a halk, de határozott hangot,amely azt suttogta: „most már ideje másként élni”?