Döntés ereje

Van olyan, amikor úgy érzed, mintha a sivatag közepén állnál, tele zsebbel. Minden eszközöd megvan – tudás, tapasztalat, erőforrások – mégis tehetetlen vagy: szomjazol, az éjszaka hidege a csontodig hatol. A nyomás, a félelem és a szorongás átveszi az irányítást, és ilyenkor minden más értelmét veszti.

Ez a pillanat sokszor nem a külső körülményekről szól, hanem arról, ami belül történik. Amikor a félelem, a szorongás és a tehetetlenség átveszik az irányítást, minden más elveszíti az értékét, értelmét.

Tudod: ha ebből az állapotból hozol döntést, ha innen reagálsz, csak felerősíted a belső zajt. Minél inkább küzdesz ellene, annál inkább szétesik a fókuszod és a tisztánlátásod.

Csak figyeld meg magadon: hibázol, vagy kritikát kapsz, félelemből és szorongásból reagálsz – „Mit szólnak mások? Béna vagyok, amiért elrontottam!” – azonnal elönt a bűntudat, a düh vagy a kapkodás, instabillá válsz. Hibáztatod magad vagy másokat, közben a tested is feszült.

A fordulat mindig belül kezdődik, nem kívül. Ez nem üres frázis, hanem működésünk törvénye: Az elméd, amikor ítélkezik és pörög, elvág a tisztánlátástól. Ha viszont felismered az érzéseidet, elfogadod, hogy mi van – anélkül, hogy erőltetett pozitív gondolatokkal fednéd el: „Légy optimista!”, Örülj, hogy kék az ég!” –, és megengeded magadnak, hogy valóban jelen legyél a pillanatban, a feszültség helyét átveszi a tisztább figyelem.

A tisztaságban előbukkan valami, ami mindig is ott volt: a belső iránytűd.

Ez vezet ki a félelemből, és visz vissza a jelen hatalmába – abba az állapotba, ahol döntéseid már nem szorongásból, hanem stabilitásból és tisztánlátásból születnek.

Te melyik állapotból hozod a döntéseidet?