Egymás térképei

Mindannyiunkban él egy térkép azokról, akiket szeretünk. Tudni véljük, hol vannak, mi fontos nekik, mitől félnek, minek örülnek, hogyan reagálnak, merre tartanak.

De a térképek egy idő után elavulnak, a táj változik, néha gyorsabban, mint gondolnánk. A kapcsolatok sem biztos, hogy automatikusan követik mindazt, ami bennünk történik.

Ezért nekem fontos volt időről időre hazamenni, és újra találkozni.

Sokkal egyszerűbb és olcsóbb lett volna Londonból egyenesen Cape Townba, onnan Sydneybe utazni, majd fél év után hazatérni.

Ezek az otthoni hetek nem lyukak az utazásban. Ugyanúgy részei az útnak mert, ott derül ki, mennyire változott meg a térkép. Ott van lehetőség időről időre megmutatni egymásnak, hol tartunk.

Mire újra találkozunk, egyikünk térképe sem feltétlenül pontos már a másikról.

Néha öröm felfedezni, hogy valami még pontosan ott van, ahol hagytuk. Máskor megdöbbentő érzékelni, mekkora távolság keletkezett két hónap alatt, valami sokkal messzebb került, mint gondoltuk. És az fájhat.

Így a hazatérés nem mindig csak az ölelés öröme.

Lehetnek nehéz beszélgetések. Lehet, hogy valamit többször kell elmondani, mire a másik valóban érti, hogy mi változott. Néha hangosabban kell szólnunk, hogy üzenetünk valódi tartalma elérjen a másikhoz. És néha egyszerűen csak tudomásul kell vennünk: ezen a részen megváltozott a táj.

Kívülről hosszúnak tűnik a két hét. Belülről viszont kevés ahhoz, hogy megmutassuk egymásnak mindazt, ami az előző találkozásunk óta történt.

De nem is az a cél, hogy két hét alatt újra összhangba kerüljünk. Ez túl szép lenne, és nem lenne igaz.

A cél, hogy frissítsük egymás térképét:

Most itt vagyok. Erre járok. Ez lett fontos nekem.Ebben változtam. És te?

Ezek a napok is az utazásom része. A minősége. 

Számomra nemcsak az számít, mennyi fér bele egy életbe, hanem az is, milyen minőségben vagyunk jelen abban, ami belefér.

Mert a minőség néha többe kerül... Pénzbe, időbe, energiába, nehéz mondatokba és nehéz találkozásokba is.

De sokan azért vállaljuk ezt az árat, mert tudjuk, mi az, amit nem szeretnénk elveszíteni.

Azért megyek haza, hogy amikor majd valóban hazatérek, ne egy fél évvel korábbi térképpel keressük egymást.